A Junior Prima- és Ifjúsági Tüke-díjas Balogh Ádám 2019 január 19-én az Óbudai Társaskörben lép fel

„Ő nem csak egy zongorista! Annál sokkal több. Sokkal mélyebb.” – mondja ezt a fiatal művészről zeneakadémiai tanára, Némethy Attila. A nemzetközi versenyeken komoly sikereket elért fiatal zongoraművész Pécs és Hannover között, újév után megállt kicsit Pesten.

Jó sokat utazik, ingázik mostanában.

Igen, ebben az évben kifejezetten. Erasmussal vagyok Hannoverben, a fő tárgyat és a kamaraórákat kell kint megcsinálnom. A tanárom elég elfoglalt, kéthetente van ott két hétre, akkor intenzív szakaszokban vannak az órák. Kicsit szabadabb a kinti időbeosztásom, főleg gyakorolok, de kint élek alapvetően.

„Én neveltem fel, most is a növendékem, csak egy évre a világ legkeresettebb tanáránál tanul Erasmussal – mondja Némethy Attila, aki a Kivételes Tehetségek Tagozatában Eckhardt Gáborral együtt gondozta a fiatal művész palántát. Most a világhírű izraeli zongoraművész- tanár, Arie Vardi osztályába jár egy évig.” 

A zongora határozza meg az életét, bár szülei más hangszeren játszanak, édesanyja csellista, édesapja ütős, mindketten a Pannon Filharmonikusok művészei. Hogy ragadta meg a zongora? 

Még nagyon pici voltam, csak ahhoz ragaszkodtak a szüleim, hogy legalább hobbi szinten ismerkedjek meg egy hangszerrel. A zongora volt az első, amit megnéztünk és rögtön úgy döntöttem, hogy az nekem jó. Ez volt az a hangszer, amit a legizgalmasabbnak találtam. 

Mi foglalkoztatja a zongorán kívül?

Engem rengeteg minden foglalkoztat. Ha valami izgalomba hoz, egy hétig rákattanok, és teljesen azzal foglalkozom. A zenészlét egy életmód, nem csak munka. Azt is a hobbijaim közé sorolom, hogy rengeteg zenét hallgatok, nem csak komoly, hanem könnyűzenét is, amihez csak hozzájutok. Nagyon tud izgatni, ha találok valami újat, amit eddig még nem hallottam, utánajárok, hogy mi ez. Ezenkívül szoktam makettezni, repülőt, autót építeni. Érdekelnek a számítógépes játékok, keresem, hogy mi az, ami értéket hordoz, mert ez egy izgalmas interaktív művészet szerintem, kincseket lehet köztük találni.

A sok utazás közben milyen zene szól a fülében?

Jacob Collier jazz-zenész, aki most a leginkább foglalkoztat, de nem szoktam stílus szerint válogatni, minden érdekel, ami jó zene.

Azt a művet, amit éppen játszik, gyakorol, más előadásokban meghallgatja szívesen?        

Nagyon ritkán és nagyon céltudatosan. Elég nehéz ebben a korban eredeti gondolatokhoz jutni egy darab kapcsán, mert annyira mindenhonnan jönnek, mindenhonnan hallja őket az ember. Amikor tanulom a darabot, elszigetelem magam mások hallgatásától, esetleg, ha már kialakult egy kép a darabról bennem, akkor meghallgatok pár felvételt és megpróbálok levonni belőlük dolgokat.

Pécsről jön és városa Önnek ítélte első Ifjúsági Tüke-díját. Ezt olyan művészek kaphatják, akik a városban „gyökeret eresztettek”, akár egy jó szőlőtőke.

Igen, olyan harmadik generációs pécsiek kaphatják, akik valami jelentőset tettek Pécs hírnevéért. A nagy Tüke-díj felnőtteknek szóló elismerés, a Junior díjat most hirdették meg először.  Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy én lehettem az első. Kíváncsian várom, hogy kik lesznek a következők.

Egészen kis kora óta versenyez. Melyik győzelme indította el a karrierjét?

Az utóbbi két évben kétszer is voltam New Yorkban olyan versenyen, ami rengeteg fontos ismeretséget és lehetőséget hozott.

Mi az igazán jó díj?

Versenye válogatja. Azt mondanám, hogy a legjobb díj, ha bemutatkozhat az ember bizonyos helyeken, ha koncertehetőségeket kap. Például 2017-ben New Yorkban az volt a díj, hogy az első három helyezett felléphet New Yorkban zenekarral. De van olyan verseny is, ahol pénzdíj van, koncertlehetőség kevésbé – mindennek meg van az előnye meg a hátránya.  

Ezekre a versenyekre jönnek az impresszáriók, menedzserirodák képviselői, mindenképp jó lehetőség a bemutatkozásra.

Bizonyos versenyeken, híresebb helyeken ott ülnek ezek az emberek, és ha úgy alakul, hogy a sok-sok-sok nagyon jó zongorista közül pont ez az egy tetszik meg nekik, esetleg megkeresik. Ez az a tündérmese dolog, amire mindenki vár.

Az Óbudai Társaskör Fehéren feketén című zongorasorozatában Öné a január 19-i este. Saját maga által összeállított programot játszik.

Régi álmom ez a program. Ha valamit meg kell jelölnöm mint fő érdeklődési köröm a klasszikus zenében, akkor az az 1900-as századforduló környéki zene. Ebből válogattam olyan darabokat, amelyek a programon szereplő szerzők kísérletező, de mindenképpen a legmagasabb szintet elérő művei. A koncert első fele francia – természetesen Debussyvel, hiszen Debussy-év van – a második részben orosz szerzők vannak. Szkrjabin zenéje az összekötő szál, mivel az ő zenéje a franciában gyökerezik. Debussy késői etűdjei rendkívül kísérletezőek, nagyon modern hangzásúak. Úgy gondoltam, hogy ezeket a miniatűröket egy nagy ívű darabbal kell párosítani, ez pedig Ravel Gaspard de la nuit című kompozíciója, ami köztudottan a zongorairodalom egyik legnehezebb műve. Ravel kifejezetten azzal a céllal írta a harmadik tételt, hogy próbáljon egy minél nehezebb zongoradarabot írni – sikerült is neki!  Szkrjabin a miniatűrökben remekelt, ezek az egészen különleges művek hallhatók a második rész elején.  Nekem Szkrjabin különösen fontos, a missziómnak tartom műveinek megismertetését.  Ezek olyan különleges alkotások, amik bár a nyugati tonális zenétől függetlenül jöttek létre, mégis belül maradnak a harmóniarendszeren, miközben nagyon sokat merítenek a fizika, a felhangok és az akusztika alapelveiből.

Rachmaninov b-moll szonátája szintén az egyik legnehezebb, legkomolyabb zongoramű. Érdekesség, hogy az összes darab egy hétéves perióduson belül íródott: 1908-1915 között. Nagyon különbözőek, érdekes az a sokszínűség, ami azt a kort jellemzi.

Milyen feladatok, kihívások várják a közel és távolabbi jövőben?

Az elméleti tantárgyakat Pesten végzem egyéni tanrenddel, vizsgáznom kell belőlük, megszerezni a BA diplomát. Meghívást kaptam Svájcba egy olyan versenyre, ahova csak meghívásos alapon lehet bekerülni. Ez a Vendome Price elnevezésű verseny, melyet a svájci Verbier Fesztivál keretein belül tartanak idén.  A 2017-es New York Concert Artists Worldwide Debut Audition verseny díjaként nyáron szólóestem lesz New Yorkban, melyet nagyon várok. Szóval még kicsit vizsgázni, koncertezni, BA diplomát letenni – ez a közeljövő. Aztán meglátjuk, hogy alakul.         

Szőke Cecília