A zene, amihez mindig vissza lehet térni – Ádám Zsuzsanna Pergolesi Stabat Materjét énekli
2019. április 10. írta: Óbudai Társaskör

A zene, amihez mindig vissza lehet térni – Ádám Zsuzsanna Pergolesi Stabat Materjét énekli

Nagy feladatokat hozott a fiatal drámai szoprán számára ez az évad. Tavaly szeptemberben második díjat nyert a III. Nemzetközi Marton Éva Énekversenyen, idén februárban Miskolcon a Hunyadi Lászlóban debütált, a napokban a Kolozsvári Magyar Opera Puccini operájában, A fecskében lép színpadra. Szerencsére Maddalena de Civry szerepében május végén Budapesten is meghallgathatjuk őt, amikor az Erkel Színházban vendégszerepel a kolozsvári társulat. Nyáron hatalmas feladat vár rá, a Szegedi Szabadtéri Játékokon Aidát énekel, októberben az Erkel Színházban újra Szilágyi Erzsébetként lép színpadra. De mindenekelőtt Nagycsütörtökön visszatér az Óbudai Társaskörbe, Pergolesi Stabat Mater siraloménekének szoprán szerepében. Ádám Zsuzsannával beszélgettünk.
 tra_5603select_kesz_ff.jpg                                                                 Fotó: Szamosi András


A nagy romantikus operák találnak meg mostanában, a Stabat Mater mióta van a repertoárodon?

Régóta. Volt idő, hogy minden évben előadhattam, de már nagyon hiányzott, hogy újra barokkot énekelhessek. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy öt év kihagyás után milyen lesz újra megformálni.

Felkérésre született a koncert?

Banai Sárival (Banai Sára betegség miatt nem tudta vállalni a koncertet, helyette Ócsai Annamária énekel – a szerk.) találtuk ki, hogy a Stabat Matert előadjuk kamarazenekarral Óbudán. Ő szervezte meg a koncertet, ráadásul Ócsai Annamária, az alt szólista nagyon közeli barátom, korábban énekeltük már együtt Pergolesi művét. Szerencsés találkozás ez a koncert, nagyon érdekes zenei atmoszférát ígér, izgatottan várom már.

Mit szeretsz ebben a lassan háromszázéves műben?

Én úgy gondolom, hogy Pergolesi Stabat Materét egyszerűen nem lehet megunni. Mária siraloménekéről van szó és főleg a húsvéti ünnep környéken nagyon fel tud erősödni a vallási háttere. Számomra azért tud örökérvényű maradni, mert ez a mű tényleg kizárja a hangfaji kategorizálásokat és mindenki vissza tud nyúlni hozzá. Sokféle hanggal ismerhetjük a darabot, halljuk kontra tenorral, vastag alttal, és nagyon kedvez a finom, intim előadásmódnak. Ez az a zene, amihez én is szeretnék mindig visszatérni, bármilyen típusú operát is éneklek majd.

Nem kórussal adjátok elő, hanem két szólistával, ahogyan eredetileg íródott.

Az Óbudai Társaskör termébe is ez illik inkább, és én is mindig így énekeltem, nem kórussal. Intimebb így.

Azt mondtad egyszer, hogy más szólamait, a többi szerepet is elkerülhetetlenül megtanulod. Itt is így van?

Igen, de ez nem egyedülálló dolog szerintem. Hiszen benne lélegzem egy zenei környezetben, most is a Puccini előadásban, ha nagyon nagy szükség lenne rá, be tudnék lépni a többi szereplő helyén. Itt is így van, és személy szerint egy picit jobban is szeretem a Stabat Mater alt áriáit.

Említetted, hogy nem szereted a hangfaji kategorizálásokat. Mit értesz ez alatt?

Azt, hogy bár én is alapvetően olasz romantikus hangnak tartom magam, de nem gondolom, hogy ha van rá lehetőség, egy ilyen hanggal ne tudnék ugyanúgy megoldani kortárs zenei vagy barokk zenei feladatokat. A stílust kell hozzá jól ismerni és a legnagyobb alázattal hozzáfogni. A stílusismeretek jegyében abszolút megfelelően lehet a hangot árnyalni.  

Miskolcon, Kolozsváron főszerepet játszol, nyáron az Aida címszerepe vár rád Szegeden, ráadásul szabadtéren. Mit szólsz ehhez a felkéréshez?

Óriási dolognak élem meg ezt a lehetőséget. Már most tanulom a szerepet, nagyon nagy felelősség, főleg, ha az ember a pályája elején jár. Nem sokat pihenek mostanában, ősszel Szilágyi Erzsébetként debütálok az Erkel Színházban.

Ki segít a felkészülésben?

Ez változó, most már legalább másfél hónapja nem voltam otthon, mert Miskolcon sokszor ment a Hunyadi László, és onnan jártam át Kolozsvárra próbálni. Ha hazajutok, a korrepetitorom, Mazalin Wanda mindig segít, az ő szava rengeteget számít. Az Aidát Marton Évával szeretném átnézni, de most Puccinit teljesen egyedül kellett megoldanom.

Hogyan látod a jövődet, inkább egy társulatnál operaelőadásokban vagy inkább sokat utaznál és koncerteznél?

Mind a kettőt szeretném. Mostanában szinte állandóan színházi operaelőadásokban éneklek, de nagyon szeretnék koncertezni is. Mozartot énekelni, esetleg több egyházi művet, akár kortársat is. Inkább azt mondanám, hogy ami feladat jön, abban szeretnék helytállni. Ameddig csak lehet eljutni, ésszel, okosan. A hangi és a zenészi lehetőségeim érdekelnek, és nagyon szerencsésnek érzem magam.

Temperamentumosnak tűnsz, mint az olaszok, mondták már biztosan.

Igen, már mások is észrevették. Lendületes a személyiségem, a próbákon ugyanúgy. Ritkán vagyok takaréklángon. Talán ezért is érzem annyira magaménak az olasz zenét. Bár Erkel és Puccini is emocionálisan sokat kivesz az emberből - jó értelemben -, de a Stabat Mater mégis intimebb átélést jelent. A koncertszerű előadásnak teljesen más az atmoszférája.

Milyen élmények kötnek az Óbudai Társaskörhöz?

Tavaly nyáron a kertben előadtuk a Don Giovannit, amiben Donna Elvira voltam. Különleges hangulata volt annak az előadásnak, arról nem is beszélve, hogy mennyire vágytam Mozartot énekelni. Ez a kedvenc operám! Próbálni is nagyon szeretek a Társaskörben és már egyetemista koromban is felléptem itt. Belépek az ajtón és megnyugszom. Talán ezért is találtuk ki Sárival, hogy a Stabat Matert itt szeretnénk előadni.  

Gyürke Kata

A bejegyzés trackback címe:

https://otthonakulturaban.blog.hu/api/trackback/id/tr4714756533

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.