„Mintha áldás lenne ezen a zenekaron” - Interjú G. Horváth Lászlóval
2019. május 08. írta: Óbudai Társaskör

„Mintha áldás lenne ezen a zenekaron” - Interjú G. Horváth Lászlóval

Társasköri nyárelő az Anima Musicae Kamarazenekarral 

 

9 éves születésnapját ünnepli június 20-án Anima Musicae Kamarazenekar az Óbudai Társaskörben, ahol a kezdetek óta otthonra találtak. Hallhatjuk őket májusban is, Farkas Zoltán Házimuzsika sorozatának vendégeiként és szabadtéri koncertre is készülnek, nyáron a kertben. A zenekar művészeti vezetőjével, G. Horváth Lászlóval beszélgettünk.

_and_mg_5957r_p.jpg

Mit jelentett a Nemzeti Ifjúsági Zenekar státuszának elnyerése?

Óriási változást jelentett, mert biztosítja a stabilitásunkat 3 évre. Mögöttünk nincsenek állandó támogatók, önkormányzat, város, önállóan teremtjük meg a működésünket, ami óriási kihívás, és emiatt rettenetesen függünk a felkéréseinktől. Ezt a helyzetet változtatta meg alapjaiban ez a cím, 3 évig olyan támogatást kapunk, amiből stabilabb alapokat tudunk a zenekar köré építeni és sokkal inkább tudunk azokra a programokra fókuszálni, amit mi magunk választunk.

A kezdetek óta kötődtök a Társaskörhöz, milyen inspirációt jelent ez a közeg?

Óriási hálával tartozunk azért, hogy a megalakulásunk óta itt lehetünk. Az elején még kevesebb próbánk volt, de tavaly óta gyakorlatilag minden nap itt próbálunk. A három rezidens kamarazenekar miatt ez néha kihívást jelent, de szerencsére nagyon jó kapcsolatot ápolunk egymással. Emlékszem, milyen hatalmas dolog volt megélni az induláskor, hogy Rolla János, akit gyerekkorom óta példaképemként tisztelek, a másik teremben próbál.  Ráadásul azzal a zenekarral, akik mindig is példaként szolgáltak arra hogyan kell egy kamarazenekart felépíteni. Óriási lehetőséget jelentett, hogy Rolla János be-benézett hozzánk a próbákra, értő javaslatokkal, hozzászólásokkal segített minket. Ez a lehetőség csak egy ilyen közegben teremtődhet meg, mert családias, mégis profi, éppen úgy, mint az Óbudai Társaskör.

A közeljövőben háromszor is felléptek a Társaskörben, ráadásul az egyik a 9 éves születésnapi koncertetek lesz. Hogyan készültök rá?

A születésnapi koncertünk a kiindulópontja az ittlétünknek, mert 2010-ben itt tartottuk a bemutatkozó koncertünket, pontosan június 20-án. Annak a sikere miatt kezdtünk el azon gondolkodni, hogyan lehetne egy profi zenekart szervezni a csapatunkból. Mindannyiunk közös álma a kamarazenélés és nagyon boldogok vagyunk, hogy azóta is ebben a formában játszhatunk, most már az ország legjobb zenekarai között számon tartva. A születésnapi évadzáró koncertünkkel emlékeztetjük magunkat a kezdetekre, a programválasztás kapcsán is fontos, hogy az alapgondolatainkat, a klasszikus zenei „mindenevőségünket” meg tudjuk mutatni. Idén Fejérvári Zoltán zongoraművészt hívtuk el szólistának, megpróbáltam egy kicsit köré építeni a műsort. Fejérvári Zozóval tulajdonképpen együtt nőtt fel a zenekar, ugyanaz a korosztály vagyunk, ő közben világhírnévre tett szert. Azt találtuk ki, hogy Beethoven B-dúr zongoraversenyét adjuk elő, amihez elengedhetetlenül szükséges volt, hogy megnyújtsák a színpadot - ugyanis korábban a beethoveni apparátus egyszerűen nem fért el. Másfél évvel ezelőtt jött egy új, jóval nagyobb zongora is, így lehetővé vált, hogy teljesüljön a nagy álmom, és végre Beethoven zongoraversenyt játszhassunk itt a Társaskörben! Miután vonószenekar vagyunk fúvós kisegítőket kell hívnunk a Beethoven zongoraversenyhez, ilyenkor kibővül a zenekar és ez külön kihívást jelent a számunkra, mert ritkán játszunk ennyi fúvóssal együtt. Voltak olyan régi vágyaink is, amiket ezen a születésnapi koncerten fogunk teljesíteni, például eljött a pillanat, hogy hozzá merünk nyúlni Schönberg Megdicsőült éj című darabjához. Elhatároztuk, hogy végre megtanuljuk és elővezetjük.

Mi volt ennek a feltétele?

Egészen egyszerűen a zenekarépítésben időre van szükség. Az első két év körülbelül azzal telik, hogy kialakuljon, hogyan kell együtt játszani, azaz kamarazenélni. Ilyenkor olyan alapdarabokhoz nyúlunk, amiket mindenki ismer, esetleg játszotta is már, mert arra kell koncentrálnunk, hogy a saját hangzásunkat, a saját ideánkat megtaláljuk. Hogy kialakuljon a saját rendszerünk az együttjátékban és félszavakból, mozdulatokból értsük egymást. Amikor megszületik ez az alapkohézis a zenekari tagok között, akkor lehet elkezdeni egy kicsit izgalmasabbá tenni a műsorokat, és egy-egy új darabot behozni. Ennek lett a következménye az is, hogy megalapítottuk a Kortárs Zene Műhelyünket 2013-ban, mert egyszerűen igényünk lett arra, hogy mélyebben foglalkozzunk a kortárs zenével. Sajnos a mi időnkben még nem oktatták a Zeneakadémián, így hátrányban indultunk ezen a téren, de nagyobb kíváncsisággal.

A számotokra komponált kortárs darabokat repertoáron tudjátok tartani?

2011-ben született az első ilyen darab, Tornyai Péter írta nekünk. Itthon és a bécsi Musikverein-ban, sőt Európa számos országában bemutattuk, azóta is rendszeresen nagy szeretettel adjuk elő. Már annyi darabot írtak nekünk, hogy külön koncertet tudunk szentelni a bemutatásuknak minden évben, ez a Für Anima koncertünk.
Talán az ősbemutató a legnagyobb kihívás egy karmester nélkül játszó zenekar számára, legutóbb a Nádor teremben hat ősbemutatónk volt. Van egy természetes kiválasztódásuk ezeknek a daraboknak, és ami jobban áll a zenekarnak, azt repertoáron tudjuk tartani. Visszacsatolva a születésnapi koncerthez, ilyen Varga Judit Mosar II. című darabja is, amit a júniusi koncertünkön újra előadunk, mert olyan sikere volt a zenekar körében, hogy rögtön beválasztottuk a programunkba. Így aztán a születésnapi koncerten a klasszikus beethoveni mestermű és Schönberg mellett játszunk kortárs magyar zeneszerző művét is.

Mit emelnél ki a születésnapi programból?

Érdekes módon Bécs köré fonódott a programunk, az új bécsi mester Schönberg és Beethoven is életművének jelentős részét Bécsben komponálta, emellé már csak egy barokk darabot kellett választanunk, hogy még teljesebb legyen a palettánk. Régóta érdekelt minket Schmelzer Vívóiskola című darabja, ami fantasztikus mű, több kis karakter tétellel. Dinyés Soma csembalóművész nálunk a barokk szakértő, a kezdetektől fogva a zenekar mellett áll, és vendégünk lesz Lackfi János költő és Borbély Károly festőművész is.

A régizene megszólaltatásában mire törekedtek?

Modern hangszereken játszunk barokk zenét, de a vonásnemeket, az artikulációt, a korhű hangszeres játékmódhoz hasonlóan próbáljuk előadni. Furcsa egyvelege ez a barokk előadásnak, mert maga a megszólaltatás, a játékmód, csúnya szóval élve „barokkos”, ugyanakkor a hangzáskép, a hangzásideál, amit a modern hangszerekben annyira szeretünk, az megmarad. Apparátus csökkentéssel-növeléssel szoktunk arra ügyelni, hogy lecsökkentett létszámmal kísérjük például a csembalóversenyeket.

A májusi koncertetek a szerelem témája köré épül, mire számíthatunk?

Ez egy kamarakoncert lesz, a Társaskör Házimuzsika sorozatán belül. A műsor témája a szerelmi háromszög és a Schumann családnál vendégeskedünk. Farkas Zoltán zenetörténész fogja értő anekdotákkal és kis műelemzésekkel frissíteni a koncertet, mi Brahms, Clara Schumann és Robert Schumann műveiből játszunk. Nagy Ervin zongoraművészt hívtuk el, az első rész egy szonátaest lesz ahová Brahms d-moll szonátáját és Clara Schumann gyönyörű Három románcát választottuk, a második részben Schumann Esz-dúr zongoraötösét adjuk elő. Gyönyörű darabok, csodálatos zene, azzal a különleges hangulattal, amit csak egy házimuzsika koncert tud adni. Július 29-én Kai Frömbgen oboaművész lesz a szólistánk a Társaskör nyári koncertjén a kertben, aki az Európai Kamarazenekar első oboistája, elkötelezett kamarazenész. A kert esti hangulata, valamint Rossini, Haydn, Boccherini és Mozart művei garantálják a meghitt élményt.

Van valamiféle Közép-európai identitása a zenekarnak?

Nincs. Szerintem alapvetően csak magyar identitásunk van. Más kérdés, hogy rengeteg európai országban megfordultunk már, de ezek akármilyen érdekesek is, mindig kirándulások maradnak. Ha azt nézem, hogy a Bartók Divertimento előadása micsoda élmény a zenekar számára, nem tudom összehasonlítani még a legfantasztikusabb Mozart remekmű kapcsán érzettel sem, mert Bartókot, Dohnányit, Weinert egyszerűen más minőségben tudunk megszólaltatni.

Számodra hol kezdődik el egy koncert?

Sok-sok hónappal a koncert előtt, amikor a műsort kiválasztjuk. Akkorra érik meg, alakul ki egy gondolatanyag. Van, hogy reggel arra ébredek, hogy tudom mit akarunk játszani és van, hogy 2-3 hét is elmegy azzal, hogy különféle zenéket meghallgatva, partitúrákat nézegetve kiválasszuk azt a műsorszámot, amire szükségünk van. De már elég nagy a repertoárunk és a tudásunk is ahhoz, hogy bátran tudjunk válogatni. Tehát amikor megszületik a program, ott már tulajdonképpen elkezdődik a koncert is. Végiggondoljuk, hogy milyen apparátussal fogjuk előadni, milyen szervezési feladatok vannak, hogyan tudjuk előkészíteni, mikor, mennyit kell próbálni rá, milyen szólista kell hozzá és így tovább. Onnantól kezdve folyamatosan foglalkozni kell a koncerttel, például be kell szerezni a kottákat, a szólamvezetőknek esetleg partitúrák kellenek, és csak aztán jön az aktuális próbafolyamat. A koncert maga, egy töredéke annak a történéssorozatnak, ami megelőzi.

Mi tartja össze a zenekart?

A Jóisten! Nem nagyon tudok mást mondani. Ha megnézzük, őrült vállalkozásnak és elvetélt ötletnek tűnhetett a gazdasági világválság kellős közepén, hogy 17 bolond fiatal kamarazenésdit akart játszani és ebből valamilyen profi együttest létrehozni úgy, hogy eleve túltelítettség van a klasszikus zenei piacon Magyarországon. Azt hiszem, hogy az elmúlt harminc évben mi vagyunk az a zenekar, akik végül is meg tudtak maradni, ekkora a generációs rés köztünk és a nálunk eggyel idősebb zenekarok között. 
A zene szeretete nyilván nagyon fontos dolog, ahogy az is, hogy ez egy baráti társaság, az együttlét közösségi élményt nyújt. De valahogy ezeket mind talán máshol is el lehet érni. Nem gondolom, hogy valami olyan különleges technikai vagy helyzeti dolog lenne, ami összetart minket. Azt érezzük, hogy bízunk egymásban, szeretjük egymást és ebben a közösségben szeretnénk együtt megöregedni. A saját igényeink szerint alakítottunk ki egy kamarazenekart, amiben úgy tudunk működni, ahogy mi szeretnénk, és nyilván ez is nagy hajtóerő. De a nagy-nagy nehézségeket mindig egy váratlan helyről jövő segítség oldotta meg, mintha áldás lenne ezen a zenekaron. Ebben hiszünk és azt gondolom, hogy nem volt még olyan pillanat a zenekar életében amikor komolyan felmerült volna, hogy eddig és nem tovább. És most már azt hiszem, hogy nem is lesz.

Gyürke Kata 

A bejegyzés trackback címe:

https://otthonakulturaban.blog.hu/api/trackback/id/tr5414813418

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.