A csellisták mindig barátok
2018. november 06. írta: Óbudai Társaskör

A csellisták mindig barátok

Onczay Csaba Kossuth- és Liszt-díjas csellóművész miután 1973-ban megnyerte a budapesti Nemzetközi Pablo Casals gordonkaversenyt majd három év múlva a riói Villa Lobos-versenyen is diadalmaskodott, koncertezve és tanítva bejárta a világot. Hetvenedik születésnapját több helyszín mellett az Óbudai Társaskörben adott hangversennyel is ünnepelte. Most kiemelkedően tehetséges tanítványaival jön hozzánk november 12-én.

 

nov12.jpg

- Fiatal kora óta tanít. Mennyiben foglalkozik ma a világot járt művész tapasztalatával a háta mögött másként a fiatalokkal, mint kezdő művészként?

- Büszkén mondom, hogy rögtön a diploma után, 1971-ben kezdtem tanítani a Zeneakadémián, ennek immár 47 éve. Volt tanárom, Friss Antal megbízott bennem. Rögtön Banda Ede - a Tátrai Vonósnégyes csellistája - mellé kerültem tanársegédnek egy évig, majd 71-72-től már osztályom volt. Fiatalon kezdtem el, és a mai napig is tartok mesterkurzusokat Amerikában, Japánban, Koreában és szerte Európában. 25 évvel ezelőtt én alapítottam Gifuban a csellókurzust, most pedig már Falvai Sándor és Szabadi Vilmos kollégáimmal járunk oda az Akadémiáról és ott tartjuk a Zeneakadémia felvételijét azoknak, akik cselló, zongora vagy hegedű részképzésre jönnének Budapestre.
Épp a Japán Nagykövetség kérésére mostanában számoltam össze, hogy Japánban 24 év alatt kb. 250-300 tanítványom volt, és ebből 30-an eljöttek Budapestre, és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen az osztályomban tanultak.
Ha azt kérdezi, mi a különbség egy X évvel ezelőtti tanítás és a mai között, talán azt mondanám, hogy nyilván akkor hevesebb, érzelmesebb voltam, de már akkor a koncerttapasztalatokon alapult a tanítási módszerem.
Mindig is nagyon jól kiegészítette egymást az utazó koncertezés és a tanítás. Keszthely, Bergamo, Németországban Niederstotzingen - ezek éveken át, hosszan tartó kurzusok voltak, Bostonban a Kodály Center of America-ban 5 évig tartottam mesterkurzust nyaranta. Majd egy impresszárió végigvitt az Egyesült Államokon. Körülbelül tizenöt év alatt nagyon sok városban és egyetemen léptetett fel. Ott az a szokás, hogy a koncert után a művész a helyi csellistáknak, növendékeknek egy-két napos Master Class-t tart. Óriási élmény ez: az ember találkozik szinte kész művészekkel, akiknek másfajta tanácsot lehet adni, kollegiálisan elbeszélgetni az előadóművészetről, stílusról és találkozik olyannal is, aki gyengécske vagy későn kezdett el játszani, de tehetséges – azoknak másra van szüksége. Mindez több nyelven zajlik. Én angol, német, olasz nyelven beszélek és oroszul is tűrhetően. Az is kihívás, hogy nemzetközi szinten, több nyelven is megértesse magát az ember.

- Egész életében fiatal zenészekkel foglalkozik. Kodály – aki az Ön életében nagy jelentőségű, hiszen az ő Szólószonátájának kimagasló interpretálásáért tüntették ki Liszt-díjjal azzal bocsájtotta nyáron útjára a diákokat, hogy ússzanak, kiránduljanak, ne sokat gyakoroljanak. Ön mit mond a diákjainak?

- A csellójáték viszonylag egészséges fizikai állapotot idéz elő: leülünk, megfogjuk a hangszert, nem kell a kezet kicsavarni, mint a hegedűnél. Bár a sok ülésnek is van hátránya. De jogos a kérdés: fontos a fizikai erőnlét. Nagyon sokan sportolnak, de azt is egész jó szívvel elmondom nekik, hogy uraim, hölgyeim, gyerekek: nyáron nyugodtan ki lehet hagyni több hetet is! Kell is! Nem fogtok elfelejteni csellózni, fizikailag is ki kell pihenni magatokat!
Nekem viszont a nyár a legintenzívebb időszakom. 1 hónapot Amerikában tanítok az Indiana Egyetem Jacobs School of Music Nyári Akadémiáján, általában 2 koncertem van ezen idő alatt, majd következik 2 hét Japán, ahol szintén tanítok és koncerteken játszom, így  ügyelnem kell, hogy szinten tartsam az erőnlétem hiszen a csellójáték bizony koncentrálást és fizikai erőnlétet is igényel.
Ezért rendszeresen gyakorlok, talán még lelkiismeretesebben is, mint valaha.  Casalsról van az a történet, hogy megkérdezték kilencvenvalahány éves korában, hogy mester, miért gyakorol még mindig? Mert úgy érzem, hogy fejlődök! – válaszolta. Amilyen aranyos a történet, annyira igaz is: végül is mindannyian ezért csináljuk.

- A műsorválasztás úgy ment, hogy összeültek és hallgatott a fiatalok ötleteire vagy volt egy határozott elképzelés?

- A sokcsellós műfaj mindig is közel állt hozzám. Már évtizedekkel ezelőtt minden kurzusom végén voltak hasonló koncertek, mert így nem csak 2-3 növendéknek van lehetősége színpadra lépni, ráadásul a közös munka mindig közösségformáló erővel is bír. Éppen ezért 4 évvel ezelőtt 3 nemzetközi szinten is elismert tanár kollégámmal (Matias de Oliveira Pinto, aki valamikor növendékem volt a Zeneakadémián: Marcio Carneiro és Olaf Niessing) megalapítottuk az Európai Csellófesztivált, melyet eddig Németországban, Brazíliában és Chilében rendeztünk meg, most november közepén pedig Székesfehérvár ad otthont a Fesztiválnak. Ezeken a fesztiválokon a célunk mindig az volt, hogy ne szólókoncerteket adjunk, hanem mivel a csellisták mindig barátok, és jól érzik magukat egymás közt, így összeállítottunk nagyon jó átiratokból nagyon jó programokat, így most komoly repertoár állt rendelkezésemre. Ráadásul tavaly a Zeneakadémián „On the Spot – The Cello” elnevezésű koncerten minden tanárnak lehetősége volt bemutatkoznia növendékeivel, és még élénken élt bennünk az akkori nagy siker. Ezen az esten most azt a műsort fogjuk megismételni kiegészítve igazi gyöngyszemekkel, és az együttjátszás minden variációjával. Mint tudjuk a cselló hangja áll a legközelebb az emberi hanghoz, kettő, három, négy vagy akár sokkal több cselló is gyönyörűen szól együtt, zenekari hangzást ad.

- Nézzük kicsit részletesebben a műsort!

-  Rossini Sevillai borbély nyitányával indítunk, majd a műsor első felében három kiváló szólista képességű fiatal mutatkozik be: Kristina Vocetkova Prágából, aki ötödik éve tanul nálam, és több nemzetközi csellóversenyen nyert I. díjat; Bánkövi Bence harmadikos növendékem, 2017-ben II. helyezett volt a VII. David Popper Nemzetközi Csellóversenyen; és Hotzi Mátyás, aki szintén ötödik éve tanul nálam, idén a Zenekadémia Popper Nagydíj versenyén I. díjat nyert, 2015-ben pedig a VI. David Popper Nemzetközi Csellóversenyen ért el I. helyezést. A szólistákat az egész osztály, köztük én is együtt kísérjük. Nagyon szívesen készítek átiratokat, Popper híres Magyar rapszódiája, ami eredetileg cselló-zongora darab, az én átiratomban fogja zárni a koncert első felét.
A második félidő kimondottan érdekes lesz: két Wagner átirattal kezdünk, melyeket négyen játszunk majd. A wagneri zene melegsége kiválóan tükröződik a cselló hangzásban. Ezt követően már nyolc csellós darabok következnek. Először Klengel híres német csellista és zeneszerző Impromptu-je szólal meg, amelyben hirtelen megjelenik a Lohengrin Nászinduló feldolgozása, fergeteges hangzással, kicsit könnyedebb hangvétellel. Aztán jönnek a záró sikerdarabok: Saint-Saëns A hattyú ahol mind a nyolc csellista játszik egy-egy szóló részletet – gyönyörű átirat. Végül a Popper Polonézzel fejezzük be a koncertet. Talán elárulhatom, hogy könnyed hangvételű, virtuóz darabokkal készülünk ráadásként. Brazíliából például hoztam magammal tangót, és egy másik örök darabot is eljátszunk Strausstól. Szenzációsak a növendékeim, másfél hónappal a koncert előtt már elkezdtünk próbálni. Nem könnyű műfaj ez, hasonlóan a vonósnégyeshez itt is alapkövetelmény a közös intonáció, az egységes stílus. Aki épp az első csellót játsza, az irányítja az együttest. Nagyon hálás vagyok az Óbudai Társaskörnek, hogy lehetőséget ad erre a koncertre, azt hiszem, hogy ilyen nem nagyon volt itt eddig. Mi ezzel a tíz számmal népszerűsítjük a csellót, és Alma Materünket a Zeneakadémiát.

- Egész életét átszövi a cselló. Más hangszerrel soha nem kacérkodott? Mi döntötte el, hogy csellót fog tanulni?

- Szegeden nőttem fel, ahol akkoriban nagy zenei élet volt, nevezetesen Vaszy Viktor-korszaka. Vaszy csodálatos művész volt, óriási operakarmester és -vezető.  A szüleim baráti köréhez tartozott, így sokszor házimuzsikáltunk otthon is. Szüleim, akik félig amatőr, félig profi énekesek voltak, zenekedvelő emberekként korán bevontak a zene bűvkörébe. Már 5-6 éves koromban elvittek operaelőadásokra, ott szerettem bele a csellóba mint hangszerbe a Verdi-csellószólókon keresztül. Többnyire Vaszy Viktor háta mögött ültem az első sorban és hallgattam a szebbnél szebb gordonkaszólókat.  Ezek az első zenei élmények, Vaszy Viktor és az opera varázsa meghatározták teljes zenei habitusomat és máig hatnak rám. Annyira az opera befolyása alatt álltam, hogy a Carmenben és a Bohéméletben felléptem a gyermekkórus tagjaként, a Gianni Schicchiben a kis befutó fiú szólóját énekeltem Vaszy Viktor beintésére.
Valahogy így indult. Amivel kacérkodtam még az a karmesterség volt. Olyannyira, hogy Firenzében alapítottam is egy zenekart fiatal zenészekből, de aztán rájöttem, hogy az is egész embert kíván, ezért nem tudtam folytatni. Viszont ennek is köszönhetem, hogy a mai napig is azzal a szemlélettel tanítok, ahogy Mihály András kamarazene órán tőlem is elvárta: az egész partitúrát kell ismerni.

- Úgy érti, hogyha csellóversenyt játszik valaki, nem csak a saját szóló részeit, hanem minden szólamot, a zenekari részt is át kell tudni tekinteni?

- Az természetes! Ezt kötelezően ajánlom. A partitúra olvasásból ered a forma megismerése, a hangszerelés és más dolgok felismerése. A színérzék, fantázia sokat segít a tanításban is, akárha szóló művet játszik is a tanítvány. Akkor mondhatom: ezt úgy játszd, mintha itt fuvola lenne, ezt pedig úgy, mintha egy üstdob ütést hallanánk. Az előadóművészet egyik lényege, hogy sokszínűen játszunk. 

- Tanítás, utazás, cselló – belefér még valami más is az életébe? Mi jelent kikapcsolódást?

- Szegedről a Tisza partjáról a víz, a vízisport szeretete megmaradt bennem. Több mint harminc éve az Adrián nyaralok, van egy lakókocsim, egy hajóm, élvezem a tengert, a szabadságot, vízisíelek, campingben lakom és ott is gyakorolok.

-  Gondolom felkapják a szomszédok a fejüket.

- Igen! De egy lakókocsiban azért lehet úgy gyakorolni, hogy ne zavarja a többieket, sőt, azt mondhatom, még szeretik is, ha egy kicsit játszom nekik!

                                                                                                           Szőke Cecília

A bejegyzés trackback címe:

https://otthonakulturaban.blog.hu/api/trackback/id/tr7414356591

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása