Hogy megértsük a zenei művet, ismerni kell annak hátterét, eredetét, gyökerét…
2020. október 05. írta: Óbudai Társaskör

Hogy megértsük a zenei művet, ismerni kell annak hátterét, eredetét, gyökerét…

Visnyai Viktóriával, az október 10-i Vissza a gyökerekhez II. című koncert megálmodójával beszélgettünk.

vissza_a_gyokerekhez_logozott_webretus_08.jpg
Először is kérhetünk tőled egy rövid bemutatkozást?  

Szerencsésnek érzem magam, mert olyan családban nőttem fel, ahol mindig körülvett a zene. Elég, ha csak a nagyszüleimet említem, akik a Magyar Állami Népi Együttes kórusában énekeltek. Nagymamám zongorázott, így a két fő zenei irány mindig is a klasszikus és a népzene  volt a családban. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy mindig is érdekelt a két műfaj közötti összefüggés.  

Mióta foglalkozol zenével, zenéléssel? A két évvel ezelőtti koncerten hegedültél, zongoráztál és énekeltél is, játszol még valamilyen hangszeren?  

Megszólaltattam már néhány hangszert az életem során, de nem mondanám, hogy tudok rajtuk játszani. A hegedű és a zongora épp elég nagy kihívás egy életre.   

Zongoratanárnőként dolgozol Fóton, mi a legfontosabb, amit próbálsz átadni tanítványaidnak?  

A zenetanulás által sok mindent meg lehet tanulni, ami alapvető szükséglet az élethez. Ad egyfajta tartást és kitartást, rendszerességet, önismeretet, humort, megnyugvást, kreativitást, érzelmi intelligenciát és még sorolhatnám. Ha a tanítványaim közül sokan nem is lesznek hivatásos zenészek, mégis, ha kicsit is hozzásegítettem őket ahhoz, hogy teljesebb életet élhessenek, akkor már megérte!  

Van példaképed a zenei életben?  

Az összes eddigi zenetanáromat, mesteremet példaképemnek tekintem, mert mindegyiktől tanultam valami értékeset.  

Milyen nehézségekkel kellett szembenézned a karantén alatt mint zenetanár? Tanítottál online?  
 

Igen, kénytelen voltam. Több hátránya volt, mint előnye. 
Bár néha próbáltuk, de sajnos a négykezes együttjáték nem volt igazán kivitelezhető interneten keresztül. Normál esetben a gyerekek együtt is muzsikálnak, de most sajnos ezt sem lehetett megvalósítani. Sokszor tovább tartott elmagyarázni és mutatni az adott zenei egységet, mint élőben.  
A legfontosabb azonban, hogy megmaradt a személyes kapcsolat és folyamat. Volt olyan tanítványom, aki fegyelmezettebb volt és jobban is odafigyelt az online órán, mint általában. A szülők jobban beleláthattak így a műhelymunkába.  

Az első koncerten Bartók, Ligeti és Kurtág zongoradarabjain, valamint Bartók gyűjtésein keresztül mutattátok be a klasszikus és a népzene egymásba fonódását, a két műnem közti párhuzamokat. Most az olasz tarantella és a spanyol flamenco világába csöppenhetünk bele és hallhatjuk, hogy hogyan hatott ez a két műfaj a klasszikus zeneszerzőkre. 
Honnan jött a Vissza a gyökerekhez című sorozatod ötlete? 

Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy megértsük a zenei művet, ismerni kell annak hátterét, eredetét, gyökerét. Az első koncerten és most is visszamegyünk a kiindulóponthoz, a klasszikus zenei művek népzenei gyökereihez. 
Úgy 4 és fél évvel ezelőtt jött meg az ihlet, amikor Ligeti Györgyről írtam egy beadandó esszét a milánói Erasmus-os időszakomban. Többször meghallgattam Ligeti Ballada és tánc című hegedűduóját, ami hangulatában, lüktetésében és jó néhány dallammotívumában is megegyezik a méhkeréki román népzenével. Ez nem lehet véletlen, hiszen ő maga is gyűjtött népzenét. Ez volt az első koncert kiindulópontja. Amikor hazajöttem Olaszországból, kezdtem összerakni a műsort, amihez kiváló zenésztársakat kaptam. A mostani koncert pedig nagy részben az olaszországi élményekből építkezik.  

Hogyan választottad ki a koncert anyagát (zene/tánc)?  

Bármelyik népcsoportot nézzük, a népzenéhez szervesen kötődik a tánc is. Ezért, ha vissza akarunk menni gyökerekhez, fontosnak tartom, hogy ne maradjon ki a tánc sem.   

A tánc is fontos szerepet játszik az életedben? Melyik a kedvenc műfajod? 

Igen, a tánc is fontos része az életemnek. Az erdélyi táncok állnak hozzám a legközelebb. 

Régóta dolgozol a közreműködő csapattal?  

Ebben a formációban ez lesz az első koncertünk. Doffkay Rékával kamaráztunk már együtt, Dorotovics Ádámmal is játszottunk már négykezes zongoradarabokat, Sütő Rékával pedig egy olasz zenei rendezvényen zenéltünk együtt.  

Mi az, amit kiemelnél – mi lesz az október 10-i estben nagyon különleges?  

Számomra az a legkülönlegesebb, ami az olasz Taranto városában természetes volt. Ugyanis a tarantella zenét gyógyításra használták eredetileg. A tarantella pók csípése bár nem halálos, de rendkívül fájdalmas. Az áldozatot mandolinos, gitáros és dobos (gyakran furulyás, hegedűs) zenészek vették körül. Erről majd bővebben fog beszélni és vetíteni Sütő Réka a koncert folyamán. Ezután elő fogunk adni egy pizzicat, ami a tarantellának az egyik válfaja.  

Tervezel folytatást a sorozathoz?  

Igen, de ez maradjon egyelőre a jövő zenéje. 

Zenélsz, zenét tanítasz, táncolsz, jut idő ezek mellett még hobbira? Mivel kapcsolódsz ki?  

Leginkább jógázással. Bár azt is most már inkább életformának mondanám, mint hobbinak. 


Kása Andrea

A bejegyzés trackback címe:

https://otthonakulturaban.blog.hu/api/trackback/id/tr8516228066

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása