Vége?

Igen, ez a vége. Pontosabban a #szeretnekahallgatók című standupnak van vége, a következő ugyanis már majdnem kész.

Nagyjából egy-másfél évet “él” egy ilyen show, utána kifullad?

Azt, hogy mennyi ideje van, azt a közönség és én határozom meg. Amikor már úgy érzem, sok vicces sztori gyülemlik fel, akkor már nagyon várom, hogy azokat is elmondhassam. Ez az alapvető hajtóereje. Másrészt gondolni kell arra is, hogy egy városba kétszer ugyanazzal a show-val elmenni nem igazán lehet. Ettől függetlenül örülök, hogy Budapesten végül háromszor léphettem/léphetek fel: először a MOMKultban, majd az Artus Stúdióban, és most az Óbudai Társaskörben.

Biztos, hogy háromszor?

Igaza van, a #szeretnekahallgatók elődjét a Kaposfest Klub keretén belül már előadtam a Társaskörben. Úgyhogy a három az négy.

Milyen más városokban járt még?

A #szeretnekahallgatók standupot Kaposváron mutattuk be tavaly nyáron, azóta felléptem vele Szegeden, Debrecenben, Pécsett, Abádszalókon és Miskolcon is. Remélem, az új show-val több helyre is eljutok. Eleinte ugyanis problémát jelentett, hogy az emberek, a kollégák egyszerűen nem tudták, miről is van szó, mi fán terem az a zenei standup. Miután megnézték, persze mindenkinek leesett a tantusz, hogy ez egy tőrőlmetszett standup, ami mellesleg a zenéről, horribila dictu a komolyzenéről szól.

Ma viszont már úgy tűnik egyre többen ismerik fel a műfajban rejlő lehetőségeket.

Igen, látom, hogy a kollégák közül többen is rákaptak. Hábetler András operastandupot készített, az Óbudai Danubia Zenekar pedig standuppal ötvözi a szilveszteri koncertjét. Örülök neki, így még többen rájönnek arra, hogy a klasszikus zene néha nagyon vicces tud lenni. Büszke vagyok, hogy Magyarországon én csinálhattam ilyet először; és hogy éppen az Óbudai Társaskörben kezdhettem, az meg csak a hab a tortán.